A beszélgetésben kiderült, hogyan lett a természet egyik legzseniálisabb rendszeréből Draconic-fejlesztési irány
Nézd meg a teljes podcast adást itt!
Goda Gábor, a Draconic Technology vegyészmérnöke az Egészségedre 2.0 műsor vendége volt, ahol egy elsőre szokatlanul hangzó, de annál izgalmasabb témáról beszélt: a mesterséges anyatejszerkezetű étrend-kiegészítőkről.
Mielőtt bárki félreértené: nem, nem csecsemőtápszert fejlesztünk, és nem akarunk anyatejet „gyártani”. A beszélgetésben éppen az volt az egyik fontos tisztázandó kérdés, hogy itt nem az anyatej lemásolásáról van szó, hanem annak a szerkezeti logikának a megértéséről, amelytől az anyatej ilyen hatékony tápanyagforrás.
Erről korábban már írtunk bővebben is a Draconic oldalán, amit itt tudsz elolvasni!
Honnan jött az ötlet?
A podcastban Gábor elmondta: a fejlesztés kiindulópontja az volt, hogy a természetben kerestük azt a rendszert, amely a lehető leghatékonyabban teszi hozzáférhetővé a tápanyagokat a szervezet számára. Innen jutottunk el az anyatejhez.
Ha belegondolunk, egy újszülött az első életévében óriási fejlődésen megy keresztül. Ehhez olyan tápanyagellátásra van szüksége, amely nemcsak összetett, hanem rendkívül jól hasznosítható is. Az anyatej pedig pontosan ilyen: szénhidrátokat, zsírokat, fehérjéket, aminosavakat, vitaminokat, ásványi anyagokat, enzimeket és egyéb komponenseket tartalmaz egy különleges, természetesen szerveződő rendszerben.
Miért pont bivalytejzsír?
A podcastban az is szóba került, miért bivalytejzsír lett a fejlesztés egyik alapja. Gábor elárulta: sokféle alapanyagot vizsgáltunk meg, köztük növényi eredetű zsiradékokat is, de a bivalytejzsír adta azt a zsírsavprofilt, mérettartományt és biológiai hozzáférhetőséget, amely a legjobban hasonlított az anyatej szerkezetéhez. Az is kiderült, hogy a fejlesztés nagyjából másfél éves munka volt, szakirodalmi elemzéssel, laborfejlesztéssel, validáló mérésekkel és külső vizsgálatokkal.
A műsorban külön érdekes rész volt, amikor Gábor arról beszélt, hogy a saját laborban sok mindent elő lehet állítani, de a hiteles visszamérésekhez külső, akkreditált laborokat is be kell vonni.
Merre mehet tovább ez a technológia?
A beszélgetésből az is kiderült, hogy ez a technológia nem feltétlenül egyetlen termékre korlátozódik. Gábor beszélt arról, hogy a micellás-liposzómás rendszerek hatóanyagok szállításában, jobb biohasznosulásában, sőt hosszabb távon akár egészen komoly kutatási irányokban is szerepet kaphatnak.
A kérdés sokszor nem csak az, hogy milyen hatóanyag van egy étrend-kiegészítőben, hanem az is, hogy milyen szerkezetben, milyen hordozóban és milyen hozzáférhetőséggel jut be a szervezetbe. Tehát itt egy technológiai fejlesztésről van szó.
Ha szeretnéd mélyebben megérteni, hogyan gondolkodik Gábor erről a fejlesztésről, nézd meg az Egészségedre 2.0 teljes adását!